Egymás kezeit szorítva vártuk az eredmény kihirdetését. Tudtuk, hogy a hazai pálya nekünk kedvezett, a hazai közönség bíztatása sokat segített és megtettünk minden tőlünk telhetőt. Jóleső fáradtsággal néztünk magunk elé és reménykedtünk. Ott állva mindenkinek egy gondolat járta a fejében: vajon az előző hónapok kemény munkája, a rengeteg edzés meghozza-e a gyümölcsét?Ezekben a stresszes pillanatokban visszavágytunk az edzések vidám óráinak hangulatára.
- Gabi néni, hány fekvőtámaszt kell még csinálni?
- Hát hányat kellene? Nyolcvanhatmillió-kétszázhuszonnégyezer-hétszázkilencvenkettőt!
- Jó, akkor már csak kettő van hátra… J
A néhai sumákolás ellenére Gabi néni elégedett lehetett a munkánkkal: a 2009/2010-es tanévben is sorra megnyertük a városi és megyei döntőket, mind csapatban, mind egyéniben.A budapesti területi döntő már közel sem volt papírforma, mivel az ország egészéről sorsolták össze az iskolákat, és a mi körünkben erős ellenfeleket kaptunk. A tavalyihoz képest sokkal jobb eredményt értünk el, ahogyan titkon reméltük is, mert ez már a második évünk volt ebben a korosztályban, így tapasztaltabbnak mondhattuk magunkat. A harmadik helyezés és Nádasi Zsófi egyéni első helye hallatán mindenki őszinte örömkönnyeket hullatott. A többiek eredménye is szép, hiszen Kívés Borbála és Pósfai Boglárka holtversenyben hetedik lett, valamint a csapat többi tagja is – Lőrinczy Laura, Rábavölgyi Zsófi és Sztastyik Tamara – mondhatni a mezőny felét maguk mögé utasították.
Ezután a versenyek legfontosabbika következett, amelyre egész évben készültünk. Az országos döntőt Szombathelyen rendezték meg. Az ilyenkor szokásos izgalmas utazás így most elmaradt, de helyette kárpótolt, hogy a Haladás sportcsarnokában gyakorolhattunk, így a versenyen már minden szer ismerős volt. S nem utolsó sorban kipihenten állhattunk a szülők és barátok közönsége elé… azon a pénteken.Magabiztosan, de kissé remegő lábbal kezdtük meg gyakorlatainkat, ám a tapsvihar, és egymás bíztató szavai mindig erőt adtak.
- A Bolyai csapata gerendán kezd. A szersorrend: gerendáról talajra, talajról ugrásra,
ugrásról korlátra.-
A gerendán az apró megingásoktól eltekintve mindenki jól szerepelt, a talajon a „Twilight-zene” nagy sikert hozott, ugráson magasra röpített a hazai dobbantó, és a kezdeti nehézségeket okozó korlát is kitűnően ment. A verseny befejeztével mindegyikünket a szokásos elégedetlenség nyomasztotta, de megbeszéltük a hibákat, és csokival vígasztalódva figyeltük a következő ellenfeleket.Vártunk, és eredményhirdetésre szólítottak. Hosszú sorban vonultak fel a csapatok a négyzet alakú talajra. A színes dresszek oszlopokba rendeződtek a fehér szőnyegen. Az izgatott morajlás azonnal abbamaradt, mihelyst a hangosbemondó megszólalt. A feszült csendet az első helyezett csapat: Debrecen neve és tapsvihar törte meg. Reményünk úgy fogyott, ahogy a helyezések száma nőtt. De szerencsére nem kellett sokat várnunk, és a dobogó árnyékában megpihenhettünk. Az országos negyedik helyezés büszkeséggel töltött el minket, és tanárainkat, akik a közönség soraiban végig szurkoltak nekünk.
Megfogadtuk, jövőre még keményebb felkészülés és ennél is jobb eredmény a cél.
A Bolyai tornászcsapata
