Kedves Diákok, Kollégák!
Bolyais diákírók, diákköltők elbeszéléseit, verseit is szeretnénk megjeleníteni a könyvtár blogján.
Várjuk írásaitokat!
Az írásműveket elektronikus formában a kövezkező címre küldjétek: szandiagi@gmail.com (Papíralapon is elfogadjuk az írásokat).
Kedves Kollégák, bíztassátok diákjaitokat írásaik beküldésére!
Gyűjteményünket kezdjük volt diákunk könyvtárról szóló versével:
Kukor Sára
Könyvtár
Öreg vagyok, de nincs korom.
Velem él könyvem, s lapjain porom.
Nálam szívhatod a tudás levegőjét,
s én alkotom annak temetőjét…
Megnyugtatóan, csendesen
ezer év óta vár itt a tudás.
Halkan lapozz, figyelmesen,
hogy megláthasd, az őserejű varázs
nem más, mint évek gondolata,
véres forradalmak lágy fuvallata,
s hogy bolygódon már minden felfedezve,
lehet, jól van, de itt fekszik elfeledve
a felső polcon az a régi kódex,
jegyzi, miképp hódított Rex…
Hogy melyik király merre rabolt,
ki lett legenda, ki örökre holt.
A levélköteg alatt sárgul a kézirat
- szerzője benne holt szerelmet sirat –
eltűnt rég, s csak óvatlan percben
vágyom: bár olvasni lenne merszem…
A papírhalmon lógó rőt pecsét
sok hölgynek őrzi örökké becsét.
Egy rég holt pap töretlen titkai,
benne három falu kényes botlásai…
Mellette az a foltos írás
millióknak tömegsírt ás.
Halálos végű rendelet ez,
ifjakat soroz fegyverekhez…
Őrzöm némán a rengeteg titkot,
csodát remeket, néhol piszkot,
Gyere! Várlak. Tiéd lehet a tudás.
Bölcsebbé tesz az őserejű varázs.
A szerző a József Attila-pályázaton különdíjat kapott.
