Ami fontos nekem
Ismételten rám mered a kérdés a füzetlapról, éppen úgy, mint már annyiszor kemény diákéveim alatt… Mi a fontos? Mi számít? Mivel érdemes foglalkozni?.. Mivel nem?
Komolyra fordítva… Ismételten ugyanazt várják tőlem? Akkor várják csak! Hallom, ahogy a tollam jajveszékel: „Ismételten ugyanazt írod?”
Sajnálom tollacskám, de a kerek történet miatt kénytelen vagyok kijelenteni, hogy igen… a család a barátok, kapcsolatok, célok a legfontosabbak, de mi számít még?
Könyvek. Egyértelmű. Betűk. Szófoszlányok, hangsúlyok… A magyar nyelv.
Művészet. Nem kérdés. Festékfoltok. ecsetvonások, hangulatok, színek, formák, impressziók, hangjegyek.
Apró árnyékok. Árnyékok, mint boldogsággal ködösített pillanatok. Szívárnyékok. Lombárnyékok.
Lélekkarcok. Apró sérülések. Mint mondják: Ami nem öl meg, az megerősít.
Úgy érzem, a tollam is bizsereg a kezemben, hogy ilyeneket írhatott. Most pedig igenlően rezeg. El tudjátok képzelni? Próbáljátok ki! Írjatok tollbizsergetős szavakat!
Mert ez az, ami számít. Az, ami boldoggá tesz.
Sodics Dominika Eszter, 10.c
